Перевод: с греческого на все языки

со всех языков на греческий

οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη

  • 1 ἀγαθός

    ἀγᾰθός [pron. full] [ᾰγ], ή, όν, [dialect] Lacon. [full] ἀγασός Ar.Lys. 1301, Cypr. [full] ἀζαθός GDI57:—
    A good:
    I of persons,
    1 well-born, gentle, opp.

    κακός, δειλός, οἷά τε τοῖς ἀγαθοῖσι παραδρώωσι χέρηες Od.15.324

    , cf. Il.1.275;

    ἀφνειός τ' ἀ. τε Il.13.664

    , cf. Od.18.276;

    πατρὸς δ' εἴμ' ἀγαθοῖο, θεὰ δέ με γείνατο μήτηρ Il.21.109

    , cf. Od.4.611;

    κακὸς ἐξ ἀ. Thgn.190

    , cf. 57 sq.;

    πραῢς ἀστοῖς, οὐ φθονέων ἀγαθοῖς Pi.P. 3.71

    , cf. 2.96, 4.285;

    τίς ἂν εὔπατρις ὧδε βλάστοι; οὐδεὶς τῶν ἀ. κτλ. S.El. 1082

    ;

    οἵ τ' ἀ. πρὸς τῶν ἀγενῶν κατανικῶνται Id.Fr.84

    ; τοὺς εὐγενεῖς γὰρ κἀγαθοὺς.. φιλεῖ Ἄρης ἐναίρειν ib. 649, cf. E.Alc. 600, al.:

    ἀγαθοὶ καὶ ἐξ ἀγαθῶν Pl.Phdr. 274a

    :—in political sense, aristocrats, esp. in the phrase καλοὶ κἀγαθοί (v. sub καλοκἀγαθός).
    2 brave, valiant, since courage was attributed to Chiefs and Nobles, Il.1.131, al.;

    τῷ κ' ἀγαθὸς μὲν ἔπεφν', ἀγαθὸν δέ κεν ἐξενάριξεν 21.280

    ; cf. Hdt.5.109, etc.
    3 good, capable, in reference to ability,

    ἀ. βασιλεύς Il.3.179

    ;

    ἰητήρ 2.732

    ;

    θεράπων 16.165

    , 17.388;

    πύκτης Xenoph.2.15

    ;

    ἰητρός Hp.Prog.1

    ;

    προβατογνώμων A.Ag. 795

    ;

    ἄρχοντες Democr.266

    : freq. with qualifying words,

    ἀ. ἐν ὑσμίνῃ Il.13.314

    ;

    βοὴν ἀ. 2.408

    , 563, al.;

    πύξ Od.11.300

    ;

    βίην Il.6.478

    ;

    γνώμην S.OT 687

    ;

    πᾶσαν ἀρετήν Pl.Lg. 899b

    , cf. Alc.1.124e;

    τέχνην Id.Prt.323b

    ; τὰ πολέμια, τὰ πολιτικά, Hdt.9.122, Pl.Grg. 516b, etc.: more rarely c. dat.,

    ἀ. πολέμῳ X.Oec.4.15

    : with Preps.,

    ἄνδρες ἀ. περὶ τὸ πλῆθος Lys.13.2

    ;

    εἴς τι Pl.Alc.1.125a

    ;

    πρός τι Id.R. 407e

    : c. inf.,

    ἀ. μάχεσθαι Hdt.1.136

    ;

    ἱππεύεσθαι 1.79

    ; ἀ. ἱστάναι good at weighing, Pl.Prt. 356b.
    4 good, in moral sense, first in Thgn.438, cf. Heraclit.104, S.El. 1082, X.Mem.1.7.1, Pl.Ap. 41d, etc.;

    ψυχῆς ἀγαθῆς πατρὶς ὁ ξύμπας κόσμος Democr.247

    : freq. with other Adjs.,

    ὁ πιστὸς κἀ. S.Tr. 541

    ; δικαίων κἀ. ib. 1050:—ironical,

    τὸν ἀ. Κρέοντα Id.Ant.31

    .
    5 ὦ ἀγαθέ, my good friend, as a term of gentle remonstrance, Pl.Prt. 311a, etc.
    6 ἀ. δαίμων, v. sub δαίμων; ἀ. τύχη, v. sub τύχη; ἀ. θεός = Lat. bona dea, Plu.Caes.9, Cic.19.
    II of things,
    1 good, serviceable,

    Ἰθάκη.. ἀ. κουροτρόφος Od.9.27

    , etc.;

    ἀ. τοῖς τοκεῦσι, τῇ πόλει X.Cyn.13.17

    : c. gen., εἴ τι οἶδα πυρετοῦ ἀ. good for it, Id.Mem.3.8.3;

    ἑλκῶν Thphr.HP9.11.1

    .
    2 of outward circumstances,

    αἰδὼς οὐκ ἀ. κεχρημένῳ ἀνδρὶ παρεῖναι Od.17.347

    ;

    εἰπεῖν εἰς ἀγαθόν

    to good purpose,

    Il.9.102

    ;

    ὁ δὲ πείσεται εἰς ἀ. περ

    for his own good end,

    11.789

    ;

    οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη 2.204

    :—ἀγαθόν [ἐστι], c. inf., it is good to do so and so, Il.7.282, 24.130, Od.3.196, etc.
    3 morally good,

    πρῆξις Democr.177

    ;

    ἔργα Emp.112.2

    , cf. Ep.Rom.2.7, etc.
    4 ἀγαθόν, τό, good, blessing, benefit, of persons or things,

    ὦ μέγα ἀ. σὺ τοῖς φίλοις X.Cyr.5.3.20

    ;

    φίλον, ὃ μέγιστον ἀ. εἶναί φασι Id.Mem.2.4.2

    , cf. Ar.Ra.74, etc; as term of endearment for a baby, blessing!, treasure!, Men.Sam.28:— ἀγαθόν τινα δεδρακέναι, πεποιηκέναι confer a benefit on.., Th.3.68, Lys.13.92; ἐπ' ἀγαθῷ τινος for one's good, Th.5.27, X.Cyr.7.4.3;

    ἐπ' ἀ. τοῖς πολίταις Ar.Ra. 1487

    ;

    οὐκ ἐπ' ἀ.

    for no good end,

    Th.1.131

    ;

    ἐπ' οὐδενὶ ἀ. τῆς Ἑλλάδος X.HG5.2.35

    :—in pl., ἡ ἐπ' ἀγαθοῖς γεναμένη (sic)

    κατασπορά PFlor.21.10

    (iii A.D.):—τὸ ἀ. or τἀ., the good, Epich.171.5, cf. Pl.R. 506b, 508e, Arist.Metaph. 1091a31, etc.:—in pl., ἀγαθά, τά, goods of fortune, treasures, wealth, Hdt.2.172, Lys.13.91, X.Mem.1.2.63, etc.;

    ἀγαθὰ πράττειν

    fare well,

    Ar.Av. 1706

    ; also, good things, dainties, Thgn.1000, Ar.Ach. 873, etc.: good qualities,

    τοῖς ἀ., οἷς ἔχομεν ἐν τῇ ψυχῇ Isoc.8.32

    , cf. Democr.37; good points, of a horse,

    εἰ τἄλλα πάντα ἀ. ἔχοι, κακόπους δ' εἴη X.Eq. 1.2

    .
    III [comp] Comp. and [comp] Sup. are usu. supplied from other stems, viz. [comp] Comp. ἀμείνων, ἀρείων, βελτίων, κρείσσων (κάρρων), λωΐων ([etym.] λὥων), [dialect] Ep. βέλτερος, λωΐτερος, φέρτερος:—[comp] Sup. ἄριστος, βέλτιστος, κράτιστος, λώϊστος ([etym.] λῷστος), [dialect] Ep.βέλτατος, κάρτιστος, φέρτατος, φέριστος:— later, reg. [comp] Comp.

    ἀγαθώτερος LXX Jd.11.25

    , 15.2, D.S.8Fr.12, Plot. 5.5.9, Diod.Rh.p.53.9H.: [comp] Sup.

    ἀγαθώτατος D.S.16.85

    , Hld.5.15, etc. (

    - ότατος POxy.1757.26

    (ii A.D.)).
    IV Adv. usually εὖ, q.v.:

    ἀγαθῶς Hp.Off.9

    , Arist.Rh. 1388b6, LXX 1 Ki.20.7. (Etym. dub. (

    ὅτι ἄγει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν ὀρθὸν βίον Stoic. 3.49

    ); perh. cognate with ἄγαμαι, hence admirable.)

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀγαθός

  • 2 βασιλεύς

    βασιλεύς, ὁ, βασιλέως, ion. ῆος, acc. βασιλῆ Orak. bei Her. 7, 220 (von βαίνω-λαός, Herzog), 1) König, Fürst. Hom. behandelt das Wort öfters als adjectiv., indem er nicht nur βασιλεὺς ἀνήρ verbindet, Iliad. 3, 170, und βασιλεὺς ἄναξ, Odyss. 20, 194, sondern auch einen comparat. βασιλεύτερος bildet und einen superlat. βασιλεύτατος: Iliad. 9, 69 Ἀτρείδη, σὺ μὲνἄρχε· σὺ γὰρ βασιλεύτατός ἐσσι; vgl. Hesiod. bei Plutarch. Thes. 16; Iliad. 9, 160 καί μοι ὑποστήτω, ὅσσον βασιλεύτερός εἰμι; 9, 392 ὁ δ' Ἀχαιῶν ἄλλον ἑλέσϑω, ὅς τις οι τ' ἐπέοικε καὶ ὃς βασιλεύτερός ἐστιν; 10, 239 μηδὲ σύ γ' αἰδόμενος σῇσι φρεσὶ τὸν μὲν ἀρείω καλλείπειν, σὺ δὲ χείρον' ὀπάσσεαι αἰδοῖ εἴκων, ἐς γενεὴν ὁρόων, μηδ' εἰ βασιλεύτερός ἐστιν; Odyss. 15, 533 ὑμετέρου δ' οὐκ ἒστι γένος βασιλεύτερον ἄλλο ἐν δήμῳ Ἰϑάκης, ἀλλ' ὑμε'ς καρτεροὶ αἰεί Der positiv. βασιλεύς bezeichnet bei Hom. vorzugsweise den, welchen allein man auf Deutsch »den König« nennen würde, d. h. den ersten unter den Häuptlingen u. Großen eines Landes, den Oberkönig; Iliad. 2, 205 οὐ μέν πως πάντες βασιλεύσομεν ἐνϑάδ' Ἀχαιοί οὐκ ἀγαϑὸν πολυκοιρανίη· εἷς κοίρανος ἔστω, εἷς βασιλεύς, ᾡ ἔδωκε Κρόνου παῖς ἀγκυλομήτεω; 1, 277 sagt Nestor, vom Agamemnon redend, zum Achilleus μήτε σύ, Πηλείδη, ἔϑελ' ἐριζέμεναι βασιλῆι ἀντιβίην, ἐπεὶ οὔ ποϑ' ὁμοίης ἔμμορε τιμῆς σκηπτοῠχος βασιλεύς, ᾡ τε.Ζεὺς κῦδος ἔδωκεν. Aber das Wort bezeichnet auch die Söhne des wirklichen Königs, ferner die Vornehmen aus anderen Geschlechtern, welche Antheil an der Regierung haben, u. endlich die Söhne dieser Großen: Iliad. 4, 96 πᾶσι δέ κε Τρώεσσι χάριν καὶ κῠδος ἄροιο, ἐκ πάντων δὲ μάλιστα Ἀλεξάνδρῳ βασιλῆι; Odyss. 8. 390 sagt Alkinoos δώδεκα γὰρ κατὰ δῆμον ἀριπρεπέες βασιλῆες ἀρχοὶ κραίνουσι, τρισκαιδέκατος δ' ἐγὼ αὐτός; vgl. 6, 54 τῷ δὲ (dem Alkinoos) ϑύραζε ἐρχομένῳ ξύμβλητο μετὰ κλειτοὺς βασιλῆας ἐς βουλήν, ἵνα μιν κάλεον Φαίηκες ἀγαυοί; u. von denselben 7, 49 δήεις δὲ διοτρεφέας βασιλῆας δαίτην δαινυμένους; Odyss. 18, 64 sagt Telemachos ξεινοδόκος μὲν ἐγών, ἐπὶ δ' αἰνεῖτον βασιλῆες, Ἀντίνοός τε καὶ Εὐρύμαχος, vielleicht in dem Sinne gesagt wie Odyss. 4, 629. 21, 187 Antinoos u. Eurymachos ἀρχοὶ μνηστήρων heißen; Ἀντίνοον βασιλῆα Odyss. 24, 179; Odyss. 1, 386 sagt Antinoos zum Telemachos μή σέ γ' ἐν Ἰϑάκῃ βασιλῆα Κρονίων ποιήσειεν, ὅ τοι γενεῇ πατρώιόν ἐστιν, worauf Telemachos unter Anderm vs. 392 ff erwidert οὐ μὲν γάρ τι κακον βασιλευέμεν· αἶψά τέ οἱ δῶ ἀφνειὸν πέλεται καὶ τιμηέστερος αὐτός. ἀλλ' ἤτοι βασιλῆες Ἀχαιῶν εἰσὶ καὶ ἄλλοι πολλοὶ ἐν Ἰϑάκῃ, νέοι ἠδὲ παλαιοί, τῶν κέν τις τόδ' ἔχῃσιν, ἐπεὶ ϑάνε δῖος Ὀδυσσεύς. Vgl. hiermit Iliad. 20, 84 Αἰνεία Τρώων βουληφόρε, ποῠ τοι ἀπειλαί, ἃς Τρώων βασι λεῦσιν ὑπίσχεο οἰνοποτάζων, Ἀχιλῆος ἐναντίβιον πολεμίζειν, Scholl. Aristonic. βασιλεῖς δὲ καὶ τοὺς κατὰ μέρος ἄρχοντας λέγει· »δώδεκα γὰρ βασιλῆες ἀριπρεπέες κατὰ δῆμον (Od. 8, 390)«. Iliad. 18, 556 scheint βασιλεύς = Hausherr, Gutsbesitzer zu sein, Scholl. βασιλεύς: νῠν ὁ τοῦ χωρίου δεσπότης. Iliad. 2, 188 ὅν τινα μὲν βασιλῆα καὶ ἔξοχον ἄνδρα κιχείη, Homerisch, βασιλῆα und ἔξοχον ἄνδρα stehn παραλλήλως, Beides bedeutet dasselbe; eben so Iliad. 9, 334 ἄλλα δ'ἀριστήεσσι δίδουγέρα καὶ βασιλεῦσιν. Der (wirkliche) König führt bei Hom. den Oberbefehl im Kriege, hat den Vorsitz in den Versammlungen, verrichtet die Opfer für das Volk u. ist oberster Richter, vgl. Hesiod. Op. 202. 248. 263; seine Würde ist in der Regel erblich, Odyss. 1, 386. Die Könige heißen διοτρεφέες, weil die königl. Würde von Zeus stammt, Iliad. 1, 279. 2, 205, und σκηπτοῠχοι, weil das σκῆπτρον Zeichen der königl. Würde ist, s. bes. Iliad. 2, 101; Odyss. 4, 63 ἀνδρῶν γένος ἐστὲ διοτρεφέων βασιλήων σκηπτούχων; Iliad. 1, 279 Odyss. 2, 231 σκηπτοῦχος βασιλεύς, Iliad. 2, 196 Odyss. 4. 44 διοτρεφέος βασιλῆος; Iliad. 1, 176 διοτρεφέων βασιλήων, 2, 86 σκηπτοῦχοι βασιλῆες; Odyss. 7, 49 διοτρεφέας βασιλῆας die dreizehn Fürsten der Phäaken; 8. 41 σκηπτοῦχοι βασιλῆες die zwölf Fürsten der Phäaken außer Alkinoos, von diesem selber so genannt. – Das Wort βασιλεύς findet sich bei den folgenden Autoren überall; Aeschyl. Pers. 5 ἄναξ Ξέρξης βασιλεύς, vgl. Hom. Odyss. 20, 194; auch die Tyrannen nannte man βασιλεῖς; Anruf an Götter, bes. Zeus; z. B. Aristoph. Nub. 2 ὦ Ζεῦ βασιλεῦ; vgl. Hesiod. Th. 886 Ζεὺς ϑεῶν βασιλεύς. Von den Perserkriegen an heißt, βασιλεύς schlechthin, meist ohne Artikel, auch ὁ μέγας β., ὁ ἄνω β. u. μέγας β., der Perserkönig, Thuc., Xen. u. Folgde; bei Sp. der römische Kaiser. – Bei den Athenern heißt der zweite Archon βασιλεύς, Antiph. 6, öfter, u. sonst bei Rednern, wie bei Plat. Theaet. 210 d, der die Aufsicht über den gesammten Gottesdienst u. die Leitung der Criminalprocesse hat. – 2) übertr., der Erste, Ausgezeichnetste seiner Art, οἰωνῶν Aesch. Ag. 113; bes. bei Sp., z. B. ἐν λόγοις Luc. rhet. praec. 11.

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > βασιλεύς

  • 3 κοίρανος

    κοίρᾰν-ος, , poet. Noun ([dialect] Boeot. for
    A king, AB1095), ruler, leader, commander,
    1 in war or peace,

    ἡγεμόνες Δαναῶν καὶ κ. Il. 2.487

    ;

    κοίρανε λαῶν 7.234

    ;

    οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη· εἷς κ. ἔστω, εἷς βασιλεύς 2.204

    .
    2 generally, lord, master, Od.18.106, Pi.N.3.62, A.Ag. 549, S.OC 1287, E.Med.71, al.—Rare in fem., Orph.Fr.38.

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κοίρανος

См. также в других словарях:

  • Οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη εἷς κοίρανος ἔστω, εἷς βασιλεύς. — См. Самодержавие …   Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)

  • πολυκοιρανία — και επικ. τ. πολυκοιρανίη, ἡ, Α [πολυκοίρανος] 1. μορφή εξουσίας στην οποία κυβερνούν πολλοί («οὐκ ἀγαθόν πολυκοιρανίη», Ομ. Ιλ.) 2. το να εξουσιάζει κανείς πολλούς …   Dictionary of Greek

  • Самодержавие — Самодержавіе (Единодержавіе). Монархія. Ср. Die monarchische Regierungsform ist die dem Menschen natürliche. A. Schoppenhauer. Parerga u. Paralipomena. Ср. Οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη εἷς κοίρανος ἔστω, εἷς βασιλεύς. Homer. Ilias. 2, 204 5. Монархія… …   Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)

  • CONVIVIALES Vestes — vel accumbentium erant, de quibus vide supra in voce Cenatoria vestis, vel ministrantium, qui, ut expeditiores essent, in sola tunicca fuêre Quo spectant Ammiani verba, Stetit itaque subtabidus nusquam reperto paludamentô tunicâ aurô diftinctâ,… …   Hofmann J. Lexicon universale

Поделиться ссылкой на выделенное

Прямая ссылка:
Нажмите правой клавишей мыши и выберите «Копировать ссылку»